Smini

„És történt a nyolcadik napon.” ( III.M. 9/1.)

Mózes tanítómesterünk példás életével nyilván kiérdemelte volna, hogy Isten népének világi vezetői státusza mellett a főpapi titulust is neki adta. Ám az életben nem minden lehet, nem minden szabad és nem minden érdemes! - tanítja írásában Szerdócz Ervin rabbi.

A „Smini” hetiszakasz kezdő sorai, a hét napon át tartó folyamatot követő, nyolcadik nap eseményeit írja le. Mire vonatkozik a kezdő mondat? Elvonatkoztatva a kérdéstől, térjünk vissza a világ teremtésének kérdéséhez. Ezt olvassuk: „Befejezte Isten a hetedik nap művét (értsd a világ teremtését), melyet alkotott, és nyugodott a hetedik napon minden művétől, melyet alkotott.” (I.M. 2/2) Isten tehát hét nap alatt teremtette a világot, hetedik napon megpihent, megszentelte azt. Zsidó vallási értelmezésben a szent, megszentelt nem az átlagoshoz mért felülrendeltségi fogalom, hanem az attól való elhatárolódás. A hét hat napja az ember, az őt körülvevő világgal való fizikális viszonyára vonatkozik. A hetedik nap, a Sábesz, spirituális. Az Istenhez közeli szellemi emelkedettség napja. Ilyen értelemben a teremtés hetedik napját követő nyolcadik nappal kezdődik el a világtörténelem.

A tórai szakasz indító mondatának megértéséhez vissza kell térnünk a korábbi tórai szakaszok eseményeihez. Isten utasítására felépül a Szentély, „hogy közöttük lakozzam…”, (II.M.25/8) hogy a nép tudatában legyen annak, hogy Isten, - a népet és világot óvó és felügyelő -, jelen van.
Megtörténik a Szentély és a papok felavatása, majd következik Áron főpap és fiaira vonatkozó utasítás: „..a gyülekezés sátrának bejáratából pedig ne menjetek ki hét napig, amely napig betelnek fölavatásotok napjai, mert hét nap alatt avatnak föl benneteket”(II.M.8/33). Niszán hónap elsejére esett Áron főpap fiainak felavatását követő nyolcadik nap amikor elkezdhették papi feladatuk tényleges végrehajtását. Elkezdődött tehát egyrészt a világ, másrészt a zsidó vallási történelem.

Midrás (Vájikrá Rábá 11/8) szerint Mózes titkon remélte, hogy Ő kapja meg a főpapi tisztséget, ám a választás nem rá esett. Csalódottságát magában őrizte. Az avatás hét napját követő nyolcadik napon, az Örökkévaló így szólt Mózeshez: „Ne hidd, miután hét napon te áldoztál és végeztél szolgálatot a Frigysátorban te leszel a főpap. Erre Áron van kiszemelve.
Ebben a vallástörténelmi pillanatban nyilvánult meg Mózes tanítómester emberi nagysága. Meghajolt Isten akarata és ez együtt a rá kiosztott sors kihívása előtt.

1827- ben, Jákob Jichák Rabinowitz rabbi váratlan halálával, vezetőségi válság alakult ki Pzysha városában. Az idős tudós, Abele Neustadter rabbi, aki kabbalára oktatta az eltávozott rabbit, azt remélte, hogy őt ültetik a megüresedett rabbi székbe. Az új rabbi megválasztásának gyűlésén kikérték a nagytudású, de kissé különc, világi életet élő, világi ruhát viselő, előbb fakereskedő, majd patikus, Szimcha Bunim Bonhardt véleményét is. A felkérésre ezt mondta a közösségnek: Egy pásztor birkákat legeltetett a határban. Fáradt volt, elaludt és csak éjfélkor ébredt fel. Rettegés fogta el, hogy mi lett bárányaival. Ekkor látta, hogy az állatok ott feküdtek sorban előtte. Felkiáltott: Istenem! Hogy fogom én neked meghálálni, hogy hiányomban Te tartottad össze nyájam!? Ezt hallva, Abele Neustadter rabbi kézen fogta Szimcha Bunimot és a rabbi székébe ültette.
A történet tanulsága: Az életben, nem minden lehet, nem minden szabad és nem minden érdemes!